Május 6.

Hollywoodi filmekben gyakran alkalmazzák

jól bevált fogásként

a halál és születés párhuzamos bemutatását

A mai napon én is megtapasztaltam

És semmi közhelyes nem volt benne, nem úgy

mint a hollywoodi filmekben,

amelyek nagy része hulladék

Szóval szomorú volt, és szép

Egy lélek eltávozott, egy pedig idetévedt közénk

Mindkettő akaratán kívül,

de nem hiába, mert végső soron nem rossz itt lenni…

Reklámok

Félgőz

Az emberek nagy része félgőzzel

él,

szeret,

tanul,

dolgozik,

szórakozik,

alkot (ha alkot)

és általában létezik.

A többiek meg viszek előre

a világot, és magukat.

 

Szerelmek temetője

Véletlenül a régi szerelmek temetője mellett

sétáltam el egy este, nem is tudtam,

hogy ilyen is létezik, pedig ott volt,

bementem és kíváncsian körülnéztem

a sírokon párok nevei és fotói voltak

megjelent a temető öreg gondnoka

aki magyarázni kezdett:

minden sírban a pár közös emlékei vannak

meg is lehet nézni, végül is csak egy doboz

tessék itt van például ez a 3 éves kapcsolat,

Péter és Éva emlékei: első találkozás,

mindenféle boldog pillanat, látja mennyi emlék

kirándulások, szép éjszakák, önfeledtség,

de aztán látja: féltékenység, harag, szomorúság.

Na viszont látásra, sétálgasson csak nyugodtan.”

Bolyongtam még egy kicsit, a sok ezer sír közt

és a sajátjaimat is megtaláltam, a fejemet csóváltam

mennyi minden van ez egyikben, egy másikban

meg szinte semmi nem volt, mivel el sem kezdődött

Gyorsan kimentem a temetőből és hazasiettem

otthon aztán sört ittam, hogy gyorsan elaludjak

de most nem vált be a taktikám.

 

Az emberek olyanok, mint a könyvek

Az emberek olyanok, mint a könyvek

vannak sekélyesek, gyönyörűek, boldogok,

szomorúak, mélyek, vidámak…

Az emberek olyanok, mint a könyvek

azt hiszed róluk, hogy egyszerűek,

mert csak kétszáz oldal, milyen vékony

de minden mondat bonyolult és titokzatos

és csak lassan, akadozva olvasol, sőt

lehet, hogy sohasem fogod befejezni

Az emberek olyanok, mint a könyvek

lassan elsárgulnak, sajátságos illatuk lesz

és egyre ritkábban nyitják ki őket, pedig

ilyenkor van bennük a legtöbb olvasnivaló

Az emberek olyanok, mint a könyvek

ha nem tetszenek, akkor félredobják

vagy ki se nyitják, és sorsára hagyják őket

Az emberek olyanok, mint a könyvek

olvass bennük amennyit tudsz, és

Te is lapozd fel magad – hidd el, nem fáj.

 

Istenhez beszél a buszon

Munka után támasztom a falat a buszon

nézem rajta az ilyen-olyan embereket

meg a piszkos üvegen keresztül lemenő Napot

egy öregember ül az egyik széken, nagy, szürke szakállal

göcsörtös, nagy kezekkel, tiszta kék szemekkel

kezében kézzel írt régi, sárga papír van, versfélékkel

félhangosan olvassa a sorokat, úgy, hogy

mi, az utasok ne halljuk, de Isten igen, mert

úgy érzem neki olvassa fel az imákat

közben finoman mozgatja a kezét és mosolyog

határozottan nem őrült, csak éppen beszél Istenhez

boldogabb, mint mi, akik nem tudjuk kihez beszéljünk

hol az én Istenem? nincs meg bennem a bizonyosság

ezért nem tudok vele úgy beszélni, mint az öreg

csak remélem, hogy létezik – de nem hiszem,

ezért nem hall engemet, amikor szólok hozzá…

Kút

Egyszer aztán elhatároztam, hogy minden igazi lesz

tehát valóságos, erős, emlékezetes, szomorú vagy boldog

azt amit odaadok majd neked vagy akárki másnak

még akkor is, ha nem kell, mégis: “tessék – miért is ne?”

ha eldobod az sem baj, nem érdekel, mert van bennem,

szinte végtelen mennyiségben, “honnan? nem tudom”

egy feneketlen kút a lelkem, amiből lustán húzom fel a vödröt

ami mindig tele van mindenfélével, amit szétpakolok fent

aztán elosztom köztetek  – vigyétek, vegyétek, menjetek,

hordjatok szét, amerre jártok… a világban… az időben…

 

Spicc II.

Pár sör után vagyok, és hazafelé megyek

a budai utcák és házak csendben hallgatnak

a sötétség megint megnyerte a meccset –

az utcai lámpák csak szelíd, piszkos fényt vetnek

a fényben minden konkrét, látható, tapintható

a sötétség viszont egyfajta kétes lehetőség,

a lámpák lyuggatta szurkos, fekete lepel bármit rejthet,

ezért szeretem az éjszakát, a sejtelmek miatt, hogy

tartogat valamit az embernek, ami nem lát…

…csak reggel, józanon, amikor már felkelt a Nap.