Idő II.

Fiatalon, önfeledten szórtam zsebemből az időt

akárhol is jártam éppen, csengve hullott szerte-szét

Mostanra zsugori gyűjtögető lettem,

mint álmai előtt Ebenezer Scrooge, így

ládába zárom az időt, erős lakatot teszek rá

a kulcsot kapzsin, féltve rejtegetem, mégis

időm pedig egyre csak fogy és fogy…

Reklámok

Győzni

A legtöbben győzni akarnak – mindig,

de nem tudják igazán, hogy miért.

Az óvoda óta kell ilyesmiket hallgatnom:

Én ezt jobban tudom! Én ezt jobban csinálom!

Én leszek az első! A legjobb leszek!

Lenyomlak simán! Győzni fogok érted!?

Értem én, csak éppen köpök rá, nem érdekel,

mert én senkit sem akarok legyőzni,

csak önmagamat.

Szavak

Szavaim

olajosan mázolódnak szét a szélvédőn

vagy

lehullanak a földre, majd ellepi őket a por

vagy

lemossa őket az eső a párás ablaküvegről

vagy

kihunynak a nyugtalanul vibráló monitoron

de mindenképpen eltűnnek…

 

Kávéautomata-blues II.

Álmosan álljuk körül a gépet

örömmel, megnyugodva halljuk,

amikor lassan csorogni kezd

a kávé a kis plasztikpohárba

Üzemanyag. Kell egy ébresztő…

ilyeneket mondunk, és közben

szépen búg a gép, a kávé csorog

rövid, hosszú, fekete, cukorral

cukor nélkül, vagy csokival.

Az istenek itala” – szól valaki,

egyetértünk vele, bólogatunk,

majd mindenki siet a maga dolgára,

a gép pedig mint valami bálvány

dicsőn, csendben, neonfényekkel villog.

 

 

Alpok

1234-4

 

A hegyek csúcsa megvágja az eget

minden zöldebb, és minden kékebb

mint álmodozva képzeltem

a fenyvesek, a fű, a tengerszemek

a levegő hidegen feszíti tüdőm

visszatérek, fogadkozok…

majd hazatérek

ahol a házak alamuszin lapulnak

minden fakó, mint általában,

a fák, a kiéget tarló, a pocsolyák,

és a korom orromba mászik nevetve.

 

Fotó: saját, Lago Di Braies.