Augusztus 31.

Forróság, a Balaton langyos, szikrázik a napsütésben

ízléstelen és rikító matracok és úszógumik tömege

és az ilyenkor nyáron jellegzetes hangok:

beszéd, kiabálás, és nevetés furcsa kevercse

minden olyan, mint gyerekkoromban –

önfeledten fürdök, prüszkölök, soha nem jönnék ki

aztán lefelé hullik lassan a Nap az északi oldalon,

egy apa pedig ezt mondja a kisfiának:

“Holnap szeptember lesz, már ősz.”

Megerősítés képpen aztán másnap, hazafelé vezetve

a kocsim előtt sárga leveleket hord el a szél.

 

Reklámok

Nők, kutyák, férfiak

Sok  – a férfiakban csalódott – nő

vásárol magának kutyát.

Jól teszik, hiszen az ebek

feltétlenül hűségesek,

szeretetük végtelen, és

sohasem hagyják el a gazdáikat.

Józsi bőröndje

Józsi megkért, hogy hozzam el a bőröndjét a javítóból

a bőrönd a város másik végén volt a Lehel térnél

kiváltottam, és elkezdtem magam után húzni

úgy tettem, mintha turista lennék és megindultam,

akárcsak a város, én is lomha voltam a nyári melegtől

hiába volt üres a bőrönd, egyre nehezebb lett, ahogy

ismerős házak, terek, helyek, repedések, fénytörések

közt bandukoltam hazafelé – aztán

az ócska metró reszketve siklott a múlt megállói közt

majd a villamos az olvadó síneken csúszkált a

melegtől kába, ideges és szórakozott emberekkel a belsejében

én meg álltam köztük a bőrönddel, ami egyre nehezebb lett

mert mindenféle emlékkel, hangulattal, érzéssel telt meg

amit ez a furcsa, ronda, szépséges város adott nekem

amikor leszálltam a villamosról, alig bírtam levenni

Józsi bőröndjét, aztán csak hazahúztam és azon gondolkodtam,

hogy majdnem az egész életem elfér benne,

aztán kipakoltam lassan belőle, hogy üresen adjam vissza.

 

 

 

Rozsdás forróság

A dugóban ülök, körülöttem hörgő autók

az én kocsim is csak fújtat a melegben

a lehúzott ablakokon keresztül

beordít nekem a város – egy busz motorja brummog

egy villamos berreg egy keresztbeálló autónak

pár ember ordítozik valamit, a többi kocsi

motorhangja hangos, fémes kiabálássá áll össze,

megsüketülök, és közben a rozsdás napsütés

mindenkit nevetve éget barnára.

Mi pedig csak ülünk

és araszolunk előre fémládáinkba zárva

– idegesen vagy éppen nyugodtan –

és várjuk, hogy hazaérjünk hűs karok ölelésébe.

 

DMA’S

DMAs1

Mennyire fontos is a külső, illetve mennyire nem. Az ausztrál DMA’S tagjaiból nem sokat nézne ki elsőre az emberek többsége. Ebbe a csapdába csak azért nem léptem bele, mert körülbelül hasonlóan nézek ki, mint ők. Először engem is nagyon meglepett, hogy mennyire mély zenét játszanak, mindenféle artisztikus körítés, meg imidzs nélkül. Mert mostanság, aki művészinek szeretne látszani mindenféle kelléket ölt magára – legyen ez ruha, szemüveg, szakáll, “menő” helyek látogatása. Tommy O’Dell és bandája ellenben úgy néz ki, mintha valami kültelki srácok lennének, vagy éppen ipari tanulók. Érdekes módon akik nagyon elvont, entellektüel fazonoknak szeretnének látszani, gyakran nagyon felszínesek, és a legkevésbé sem érdekesek. Mélységet sehol sem lehet vásárolni. Visszatérve a DMA’S-ra – az egyszerű külső mögött, hihetetlen jó dalok és mélységek rejtőznek.

 

Május 6.

Hollywoodi filmekben gyakran alkalmazzák

jól bevált fogásként

a halál és születés párhuzamos bemutatását

A mai napon én is megtapasztaltam

És semmi közhelyes nem volt benne, nem úgy

mint a hollywoodi filmekben,

amelyek nagy része hulladék

Szóval szomorú volt, és szép

Egy lélek eltávozott, egy pedig idetévedt közénk

Mindkettő akaratán kívül,

de nem hiába, mert végső soron nem rossz itt lenni…