Hazafelé

K. hazafelé hajtott a munkából. Csupán tíz perce volt úton, de a vezetés hatására már kiment belőle a munkahelyi feszültség. Nyugodtan vezetett, amolyan meditációnak tartotta a kocsikázást, tekintve, hogy otthon várta a második műszak, a felesége és a két rosszcsont fia. A gyorsforgalmi úton mégis meg kellett, hogy álljon, mert egy konténervonat haladt át az úttal keresztben. K. levette a gyújtást és megadóan nézte a véget nem érni akaró vonatot. Bámészkodás közben, egymást kergették fejében a gondolatok – mi lesz a vacsora, holnap kell fizetni a biztosítást, fáradt vagyok, ki is vagyok? Az utolsó gondolatfoszlányon meglepődött.

Ki is vagyok? – mondta ki hangosan. K. vagyok, 42 éves, banktisztviselő, férj, két gyerek apja. – válaszolt magának.

Lebiggyesztette száját, eszébe jutottak egyetemi évei, amikor irodalmi ambíciói voltak, és legjobb barátjával merész álmokat szőttek betűkből sikerről, írói hírnévről. Írtak a kocsmában, az egyetemi előadások szüneteiben, otthon, a parkban, részegen és józanon, éjjel és nappal…

A konténervonat végre elhaladt, a lámpa zöldre váltott, gázt adott, és száguldott tovább otthona felé. K. hazaérve vacsorázott a családdal, beszélgettek, megnézték a gyerekekkel együtt a híradót, aztán valami bűnügyi sorozatot néztek a feleségével, aki persze megint elaludt. K. álmosan kapcsolgatta a tévét, amiben semmi nem volt, dacára a 60 adónak. Mindig ez a sok hülyeség… Hirtelen mosoly suhant át az arcán, levette a hangot a tévéről, kibújt a paplan alól, és a garázsba sietett. A sok lim-lom között turkált, egy régi kartondobozt keresett, amit aztán meg is talált. Áhítattal forgatta, majd kinyitotta. Egy paksaméta géppel és kézírással teleírt lap volt benne. Versek, novellák, egy be nem fejezett regény… Leült a munkapad mellé, és izgatottan olvasni kezdte a lapokat, egyiket a másik után, néha felnevetett, vagy komolyan nézett maga elé. Aztán kezébe került egy novella, szemöldöke homlokáig felszaladt, ahogy ezt olvasta csodálkozva:

“K. hazafelé hajtott a munkából. Tíz perce volt úton, de a vezetés hatására már kiment belőle a munkahelyi feszültség. Nyugodtan vezetett, amolyan meditációnak tartotta a kocsikázást, tekintve, hogy otthon várta a második műszak, a felesége és a két rosszcsont fia. A gyorsforgalmi úton mégis meg kellett, hogy álljon, mert egy konténervonat haladt át keresztben. K. levette a gyújtást és megadóan nézte a véget nem érni akaró vonatot. Bámészkodás közben, egymást kergették fejében a gondolatok – mi lesz a vacsora, holnap kell fizetni a biztosítást, fáradt vagyok, ki is vagyok?”

Advertisements

Hazafelé” bejegyzéshez ozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s