Sör

Az Öregember a Jobb, mint otthonban üldögélt, késő délután, egy jó korsó sör mellett, és írogatott. Éppenséggel a sörről írt, ami egyszerre volt barát, ihlető, de egyben veszélyes ellenség. Ha válla felett belepillantunk a régimódian papírra vetett szép sorokra, ezt olvashattuk: Az első korsó sör még csak amolyan bevezető, egy jóféle beszélgetés kezdete, amikor még csak kavarog a két fél mondandója, szeszélyesen dobálóznak a rengeteg mesélnivalóval. A második korsó után felmerül egy téma, amit a felek szenvedélyesen ecsetelnek, boncolgatnak, nagy komolyan, vagy kedélyesen – attól függ. A harmadik korsót már nagyon lassan kell kortyolgatni, hogy megmaradjon a szenvedély, de a kontroll is kissé… Itt vétik el a legtöbben, sokat és gyorsan isznak, az remek gondolatok elhomályosulnak, az ihlet tovaröppen valamerre, mondhatni a beszélgetés dadogásba csap át, a beszélgetőtársak csak vihognak, vagy bambán merednek egymásra, és bóbiskolni kezdenek. Lassan, szépen kell inni, hogy a gondolat, a téma, amire rátaláltunk sokáig velünk maradjon, meg tudjuk fogni, kibontani, továbbszőni, cifrázni – persze módjával. Húú, elég mára, hogy is tovább? Igen győztél, nem érdekel, nem írok tovább… Átülök valakihez, csak inni…

Reklámok

Tükörkép

András álmosan hallgatta kollégái viccelődését, néha foghegyről rákontrázott egy poénra, aminek nevetés lett a vége. A késő esti buszon ültek, fáradtak voltak a raktári melótól, de jó kedvűek, hiszen hazafelé mentek. Most kibámult az ablakon és a halvány fények között meglátta saját tükörképét – jóvágású, borostás, és fáradt arc tekintett rá vizsgálódó szemmel. Hirtelen eszébe jutott, hogy sok-sok éve, huszonévesen egy hasonló buszon ült, szintén este, és tervezgetett – házat, kocsit, életet, családot… Kissé elfintorodott, majd lebiggyesztette száját. Mi is lett az egészből…?  Egy válás, második, de jó házasság, kis lakás, olcsó sör, olcsó cigi, kirándulgatások, egy hét nyaralás – nagy nehezen, tartozások, nappal mókuskerék, este tévé, meg elvetett tervek… De egy édes feleség, egy remek testvér, jó barátok, békés esték. Mit is akartam, mi is kell, mit csináljak, mi lesz?

Hé Andris! Szerelmes vagy? Mit látsz ott kint, mit bámulsz úgy? – kérdezte az öreg Józsi.

András odavetett egy poént társai közé, aminek megint féktelen röhögés lett a vége. Ő is nevetett, amikor pedig a visszanézet az ablakra, tükörképe biztatóan rákacsintott.

A kóborló király

Nem fogsz megtalálni se puccos partikon, sem divatos kocsmákban, sem a bevásárlóközpontokban, sem a moziban, sem a színházban, sem a csürhe fesztiváljain. Talán megtalálsz az üres utcán, éjszaka egy sikátorban, egy esős napon a ködös hídon, forró napsütésben a pusztában, a hegyek között egy magányos sziklán a lábam lógatva, a sötét erdőben barangolva, egy kopár toronyház tetején napkeltekor, télen egy befagyott bányató közepén, egy könyvtárban zárás után. Talán beszélhetünk, ha kerülöd az szorgalmasan igazodó tömeget, ha nem érdekel a politika, ha köpsz a médiára, ha gyűlölöd a hatalmast, és kezed nyújtod a szánandó felé, ha a kivert kutyát társaddá fogadod…

Átutalás

Ha a jó Isten is úgy akarja, ma átutalják a pénzt” – sóhajtott az asszony. Férje csak némán bólogatott.

Már ezzel is hozzám fordulnak!? Mondjátok meg, ezt komolyan gondolja? Még hitet sem érzek benne!” – sopánkodott Isten. “Már javasoltam, hogy hozzunk létre ügyfélszolgálatot terheid könnyítésére, uram.” – szólalt meg fontoskodva Gábriel arkangyal.

Poklok

Gratulálok önnek, kedves 45513. ügyintéző! Remek munkát végez, és a kérésemre elindított a “Pokol megújítása” programra érkezett töménytelen pályamű közül az ön, “Személyre szabott Pokol” című művét tartom megvalósításra alkalmasnak. A kínok egészen új, körmönfont, szofisztikált tárházát nyújtja ügyintézőink számára. Végre nem csak a forró üstök, karók, és vasvillák kissé már – bevallom – elavult módszerét fogjuk alkalmazni. Az ön által felhozott példák nagyon frappánsak voltak, különös tekintettel a művét örökké írni kénytelen, de azt befejezni képtelen bestseller-íróra, a 30, hiperaktív gyereket örökkévalóságig tartó órán tanító tanárra, a tablettás borban fuldokló tekintélyes borászra, aki persze soha nem fullad meg, vagy éppen arra az olimpiai bajnok futóra, akinek térd alatt levágott lábakkal kénytelen futni egy soha véget nem érő versenyen. Jobbnál jobb büntetéseket olvastam, és meg kell mondjam, hogy a fenyítések valóban egyénre szabhatók, így a dolgozó ördögök tömegei kreatív, kegyetlen, és változatos munkát végezhetnek. Természetesen, mint nyertesnek fő-ördögi címet adományozok önnek.

Köszönöm munkáját, a Sátán

Pálinka, te isten

Andris és szomszédja, Laci egész nap az utóbbi gyümölcsösében metszették a fákat – szilvát, meggyet, cseresznyét, barackot, körtét. Legalább ötven fa volt a kertben, a legtöbb nagy 2-4 méter magas. Le-fel mászkáltak a létrán, összeszedték a rengeteg levágott gallyat, közben egyre fújt a csípős márciusi szél. Délután végeztek, a már két napja tartó munkával. Fáradtak voltak, de elégedettek. Laci felesége oldalast sütött, amihez olajban megforgatott krumplit és savanyúságot ettek. Aztán előkerült a pálinka – szilva és barack, a kíséret sör volt. Az előttük lévő pálinkák is a gyümölcsösből származtak, tavalyi termés volt mind a kettő. Elégedetten iszogatott a két barát, egyre többet nevettek, a fáradtságtól és a pálinkától egyre hangosabbak lettek. Laci felesége mindentudóan elvonult, és magára hagyta a két barátot. “Na még egy hármast, gyerünk” – így biztatták egymást, a nyolcadik pohár után már csak bambán vigyorogtak, és egyre csak a fákat, egymás munkáját és a kedvező időjárást dicsérték. Tényleg jó munkát végeztek, és nagyon úgy tűnt, hogy szép gyümölcstermésnek néznek elébe… Andris éjfél körül összekaparta magát, elbúcsúzott barátjától és dülöngélve elindult negyed órára lévő házához. Úgy érezte, pálinkától kótyagosan, hogy minden rendbe jöhet feleségével, pénzügyei megoldódnak, egyenesbe kerül újra. Valami rejtélyes erő öntötte el, mintha újra fiatal lenne, erős, aki minden nehézséget legyőz, megváltoztathat bármit. Hazaért, csendben levetkőzött, lemosakodott, majd halkan bemászott az ágyba már alvó felesége mellé. “Minden jó lesz, na. Pálinka, te isten” – gondolta, és hortyogva elaludt…