A hegy

A hegy hosszú évezredek óta állt magányosan és őrködött a síkság felett, rendíthetetlen nyugalommal. Több mint négyezer méteres magassággal tört az ég felé, az ősi istenek is csodálták a hegyet és gyakran időztek ott, amíg el nem hagyták a világot. A közelben élő emberek félelemmel vegyes csodálattal tekintettek a hatalmas ormokra, és nemigen voltak olyanok akik pár száz méternél magasabbra merészkedtek volna meredek lejtőin. Sok évszázad telt el, mire a hegy mellett lassan növekedő városból egy ifjú, bizonyos Erik úgy döntött, hogy egészen a csúcsig fog merészkedni. Családja tiltakozása ellenére elindult a veszélyes útra, amelyre hosszú hónapok alatt készült. Meleg ruhában, két hétre való élelemmel, a helyi kovács által készített vasból készült kapaszkodókkal felszerelkezve indult neki a lehetetlennek tűnő feladatnak. Vállalkozását szinte az egész város hiábavaló hóbortnak tartotta, leszámítva néhány barátját, szüleit, és szerelmét. Erik eltökélt volt, nekiindult, és napról napra magasabbra jutott a hegyen, amely némán figyelte, ahogy az ifjú egyre csak feljebb és feljebb jut az egyre kopárabb sziklafalakon. A végsőkig kimerült fiú a végén már-már feladta, de szikláról, sziklára mászott kitartóan, végül felért a csúcsra. Ott, egy kopár sziklát átölelve azt suttogta halkan: “Legyőztelek!” A hegy büszke volt Erikre, aki visszatérve a városba igazi hőssé vált, sok-sok év múlva unokái szobrot állítottak számára, sírja közelében. Az elkövetkezendő évszázadok során sokan feljutottak a hegy tetejére, és a hagyományokhoz híven felérve a csúcsra, elkiáltották magukat: “Legyőztelek!” A hegy néma közönnyel vette tudomásul, hogy kemény testébe egyre több fémkapocs és huzal mar, segítve a hegymászókat, az viszont már kevéssé volt ínyére, hogy egyre jobban csupán odavetett, kérkedő mondattá vált Erik felkiáltása a csúcsraérők szájában. Bizonyos tehetősebb emberek helikopterekkel vitették fel magukat a csúcsra, de volt olyan ötlet is, amely egy folyamatosan működő felvonót álmodott a hegy oldalába. A hegy nyugalma már közel sem volt zavartalan, főleg, hogy felvonó terve megvalósult, ekkor már komplett turistacsoportokat vittek fel minden órában a csúcsra, ahol kényelmes lelátót alakítottak ki, s itt kiáltották egyszerre, hogy “Legyőztelek!” A városvezetés nagyon elégedett volt az évről-évre növekedő turisztikai bevételekkel, sok-sok szálloda, étterem épült, az emberek pedig csak jöttek, és jöttek, hogy elkiálthassák magukat a roppant hegy tetején. Egy nap azonban szörnyű és még a geológusok által is megmagyarázhatatlan dolog történt. Késő délután a hegy iszonyatos robbanásokkal kísérve magába roskadt, több tonnás szerteguruló szikláival elsodorva a várost is. Több ezren haltak meg azon a napon, a városból csak puszta romok maradta. Érdekes módon Erik sírja, és szobra érintetlenül maradt, ma is ott áll, csendben, hatalmas sziklák óvó ölelésében.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s