Józsi ablakában

Kikönyöklök Józsi ablakán, ami
a Krúdy utcára és a
Mikszáth Kálmán térre néz
a magasból kicsinyek az emberek
a téren már tele a teraszok, éttermek
beszéd, nevetés száll fel hozzám
furcsa, szokatlan morajként,
rég hallottam ezt…
vajon tanultak valamit a kórtól az emberek?
Nem úgy tűnik…
A szemben lévő házon lévő szoborfej
némán egyetért velem…
megvonom a vállam és tovább bámészkodok
a levegő langyos, virág illatú
a tavasz simogatja a várost
minden rendben lesz gondolom
pár sör után…

Tavasz

Hazafelé hajtok, át a városon

A tavaszi fényben fürdenek az

épületek, utcák, emberek

Begubózva éltünk hónapokig…

Furcsa, nyúlós pólyát szőtt körénk

ez a kór félelemből, pánikból,

kitartásból, bátorságból…

ezerféle szőttesből

Most mintha pillangók repkednének,

úgy sétálgatnak az emberek

örülnek az illatos-fényes tavasznak

talán mint még soha…

Úgy tűnik felébredtek

a hosszú-dermedt álomból…

de vajon tényleg felébredtek?

Minden az úton van

Végtelennek tűnik az autópálya
ezüst burokban suhanok a
kígyószerű, izzó betontesten
hiába mutatja az időt az óra
az mégis megállt,
mert minden az úton van,
sűrű csomókba gyűlik
a régvolt és az eljövendő
a felezővonalon emlékek bucskáznak
meg a jövő furcsa sejtelmei
kósza érzések, váratlan gondolatok
csapódnak a szélvédőnek
gyerek vagyok, majd újra fiatal,
aztán öregember…

…mert minden az úton van.

Fotó: saját.

Pia, Balaton, csillagok

Este több rövid és sör után sétáltunk ki a Balatonhoz

A csillagos ég takarta be a tavat, olyan volt,

mintha az egész Univerzum odahullott volna elénk.

Furcsa mód az ilyen varázslatos pillanatokban

mindent lehetségesnek tartunk,

a múlt és jövő egyaránt megnyugtató

a csillagfényben megcsillanó hullámokban

régi emlékek villannak fel, emberek, helyek, érzések

mintha az égbolt egy takaró lenne, és valaki

ott fent megrázta volna, hogy belepjen az egész életem

jól van úgy, ahogy van az egész, gondoltam

de nem csak a piától, szerencsére…

Reggel a hegyen

Reggel a hegy tetején teljes köd és lovecraft-i hangulat.

Jóformán semmit nem látni Budapestből,

csak a város moraját hallani.

Minden szürke, fakó, és színtelen

Én, meg néhány turista lézengünk a ködben, mint a kísértetek.

Várjuk, hogy kisüssön a Nap, hogy újra

élő emberként sétáljunk, és csodáljuk a színeket.

Bogarak és lámpa

Bogarak és lámpa 2

Késő este felnéztem a lámpára

és a fény felé törekvő bogarakat láttam.

Mi emberek is így hajszoljuk a boldogságot,

hogy aztán megégett testtel aláhulljunk, mint

a bogarak legtöbbje.

Mégis sokan a sötétben maradnak,

és fittyet hánynak a fényre.

Érdemes így tenni, és magától megtalál a boldogság.