Sponsored Post Learn from the experts: Create a successful blog with our brand new courseThe WordPress.com Blog

WordPress.com is excited to announce our newest offering: a course just for beginning bloggers where you’ll learn everything you need to know about blogging from the most trusted experts in the industry. We have helped millions of blogs get up and running, we know what works, and we want you to to know everything we know. This course provides all the fundamental skills and inspiration you need to get your blog started, an interactive community forum, and content updated annually.

Pia, Balaton, csillagok

Este több rövid és sör után sétáltunk ki a Balatonhoz

A csillagos ég takarta be a tavat, olyan volt,

mintha az egész Univerzum odahullott volna elénk.

Furcsa mód az ilyen varázslatos pillanatokban

mindent lehetségesnek tartunk,

a múlt és jövő egyaránt megnyugtató

a csillagfényben megcsillanó hullámokban

régi emlékek villannak fel, emberek, helyek, érzések

mintha az égbolt egy takaró lenne, és valaki

ott fent megrázta volna, hogy belepjen az egész életem

jól van úgy, ahogy van az egész, gondoltam

de nem csak a piától, szerencsére…

Reggel a hegyen

Reggel a hegy tetején teljes köd és lovecraft-i hangulat.

Jóformán semmit nem látni Budapestből,

csak a város moraját hallani.

Minden szürke, fakó, és színtelen

Én, meg néhány turista lézengünk a ködben, mint a kísértetek.

Várjuk, hogy kisüssön a Nap, hogy újra

élő emberként sétáljunk, és csodáljuk a színeket.

Bogarak és lámpa

Bogarak és lámpa 2

Késő este felnéztem a lámpára

és a fény felé törekvő bogarakat láttam.

Mi emberek is így hajszoljuk a boldogságot,

hogy aztán megégett testtel aláhulljunk, mint

a bogarak legtöbbje.

Mégis sokan a sötétben maradnak,

és fittyet hánynak a fényre.

Érdemes így tenni, és magától megtalál a boldogság.

 

Bélus és a Balaton

IMG_4765

 

Bélus 25 éves, enyhén értelmi fogyatékos és tolókocsihoz kötötten éli az életét. Lába és karjai nem engedelmeskednek akaratának. Pár lépést volt csak képes tenni sorvadt lábaival, ha valaki támogatta. Kezei is a maguk urai voltak, így hatalmas erőfeszítésébe telt, hogy megfogjon dolgokat. Bélust az anyja nevelte és fáradhatatlanul gondját viselte. Szűkösen éltek, de egy hétre mindig elmentek a Balatonra nyaralni. Bélus mindig kitörő örömmel fogadta, ha eljött a nyaralás ideje – “Megyünk a Baton..ra!” – próbálta formálni a szavakat. A nyaralásban a fiú a fürdést szerette a legjobban. Anyja ilyenkor karúszókat adott rá, hogy a Bélus el ne süllyedjen. Miután ez megtörtént, eltolta a partig, majd nagy nehezen feltámogatta fiát, aki belé kapaszkodott, és eltámolyogtak a legközelebbi lépcsőig. A strandolók, hol szánalommal, hol közönnyel, hol viszolyogva nézték a párost, akik mindezt már megszokták, és fel sem vették. Amint nehézkesen leértek a lépcsőn, Bélus a vízbe vetette magát, ahol igazán elemében érezte magát. Karjai és lába végre könnyebbek lettek, nem kötötték meg mozgását, és végre nem csak a kerekesszék satu-szerű szorításában kellett sínylődnie. A hátán fekve lebegett, a karúszók biztosan tartották a felszínen, közben nézte a felhőket, az elrepülő madarakat. Könnyedén forgott kicsi hullámokat vetve maga körül. Nem is sejtette, hogy a Balaton hínár hajú tündérei forgatják játékosan, akik csak nagyon kevés emberrel hajlandóak foglalkozni. Anyja csodálkozva nézte, milyen könnyedén lebeg Bélus a tó felszínén, és milyen felszabadultan kacag… A tündérek is nevettek, hiszen pimaszul megcsiklandozták Bélust… A fiú pedig úgy érezte, soha ilyen szabad és boldog nem volt még…

(A történet szóról-szóra igaz, mivel szemtanúja voltam, csupán a tündérek a fantáziám szüleményei. Bár ebben sem vagyok egészen biztos).